Ha Önnek nem fontos a törzskönyv, ...

... az még nem jelent semmi rosszat. Attól Ön még szeretheti a kutyát ugyanúgy, mintha törzskönyves lenne, nem igaz? A törzskönyvön nem is az múlik, hogy mennyire lesz szeretni való a kiskutya... Hanem valami egészen más... Mégpedig az, hogy ha Ön - tegyük fel - egy golden retrievert szeretne a kisgyerekek mellé, mert ez egy híresen gyerekszerető, kedves és szelíd fajta, akkor ugye jogosan lenne felháborodva, ha kiderülne, hogy a kutyus egyáltalán nem kedves, hanem egyenesen kiszámíthatatlan és harapós.

Tudta Ön, hogy az utóbbi időben egyre több az öröklötten viselkedészavaros goldi? Bizony kellett már azért elaltatni goldit, mert rendszeresen megharapta a család tagjait. De ugyanígy említhetném a spánielt is, mely bár a standard szerint nyugodt és megbízható fajta, igen gyakori köztük az ideggyenge, harapós egyed. (Persze ez nem ritkán pusztán nevelés kérdése, de sajnos igen sok esteben öröklött.) Ám ez csak - bár igen lényeges - az egyik szempont. A másik: a pénztárcakérdés.

Ha elolvassa a történeteinket, nem egy olyat talál, ahol a betegséget hordozó vagy már betegen vett kiskutyákra a gazdi pikk-pakk több százezret költött, csak hogy megmentse a kiskutya életét. Sok esetben a kutya szaporítója tudja, hogy kutyái betegségeket örökítenek, mégis fedezteti őket, így ontva el nyomorult, beteg (ámde olcsó...) kiskutyákkal a "piacot". A gazdi pedig vagy reklamál és szerencsésnek mondhatja magát, ha a szaporító visszaveszi a kicsit (a kiskutya már kevésbé szerencsés, mert ugyan milyen sors vár rá ilyen kezek között...), vagy a szívére hallgat és pénzt nem kímélve rohan orvostól orvosig, hátha meg tudják menteni a kis beteget. Aztán vagy sikerül, vagy nem. Lehet, hogy meggyógyul, de lehet, hogy évekig szenved, mire feladja a küzdelemet. A gazdi, aki már midenét odaadná, csakhogy megmentse őt, tehetetlenül nézi végig kutyája kínhalálát. Hány, de hány ilyen történet van már?

Ha Önnek nem fontos a törzskönyv, az nem baj. De ha Ön szaporítótól vesz kiskutyát, mert az olcsón adja, az bizony már baj. Nem csak Önnek, aki felkészülhet a sok extra kiadásra, de a kutyának is, akinek a szaporítója tudja, mindig talál elég "balekot" ahhoz, hogy szépen megéljen belőlük. Ha Önnek nem fontos a törzskönyv, ha Önnek csak a kutya a fontos önmagáért, azért mert KUTYA, azért mert szereti a kutyákat és boldog, ha egy szőrös kis micsoda ugrándozza körül amikor hazaérkezik, ha tudja, kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes, akkor Ön...:

...válasszon egy gazdira váró kutyát a sok-sok ezer közül. Aki nem vágyik másra, minthogy legyen végre egy szerető kéz, mely néha megsimogatja, legyen egy kis fészek, ami csak az övé, és hogy kicsinyke élete minden szeretetét a gazdára pazarolhassa. Ha Önnek nem fontos a törzskönyv, akkor tudjuk, Önnek a kutya a fontos. Ne asszisztáljon kutyák százezreinek kizsákmányolásához, ne Önből gazdagodjanak a szaporítók! Hogy miképpen lesz annyi gazdikereső kutya a menhelyeken? Olvassa el az Egyszeri almok írásunkat... Kérjük, menjen el egy menhelyre és onnan válasszon kutyát! Ám, ha mégis amellett dönt, hogy szaporítótól vesz kutyát, aki nem tud felmutatni szűrési eredményeket a feltehetően beltenyésztett kutyáiról, akkor nem árt, ha tisztában van azzal, mire számíthat a jövőben. (Ha másért nem, hát azért, tudja: belefér-e még a családi költségvetésbe például az epilepsziás kutya havi kezelése...) Lásd még: Fajtatiszta kutyák ingyen! és Keverék kutyák c. anyagokat, ahol fajtamentők és menhelyek kínálatából válogathat.